Rossz irányba hajolt Az utolsó léghajlító

Július 29-től a hazai mozikban is látható Az utolsó léghajlító, a várt katarzis azonban elmarad: amilyen ötletes ugyanis az alapul szolgáló rajzfilmsorozat, a film éppen olyan semmitmondó. Szép látványvilág, összetákolt történet – nagyjából ennyire számíthatunk.

 

Örültünk, amikor megtudtuk, hogy M. Night Shayamalan veszi kézbe Az utolsó léghajlítót, utólag azonban legalább annyira sajnálkozunk a tényen – leginkább amiatt, hogy ismét elvesztettünk egy jó rendezőt. Shayamalan korábbi munkái, mondjuk a Hatodik érzék vagy A falu még nagyfokú kreativitásról tanúskodtak, ebből azonban jóformán semmit sem látunk Az utolsó léghajlítóban.

 

 

Népszerű rajzfilmet rontottak el

 

A történet alapjául szolgáló rajzfilm a Nickelodeon magyar csatornáján is megy Avatar – Aang legendája címmel, így a sztori sokak számára ismerős lehet: a négy alapelem (levegő, víz, föld, tűz) szerint rendeződött népcsoportokban akadnak olyan emberek, akik irányítani tudják az adott elemet – van azonban egy időről időre újjászülető Avatar, aki mind a négy elemet képes uralni.

 

A film elején két kiskamasz ébreszti fel százéves álmából a legújabb Avatart, akinek újra rendet kellene tennie a háború dúlta világban. Már ekkor lehet azonban tudni, hogy baj van a filmmel: egyrészt az Avatart a Déli-sarkon, jégbe fagyva találják meg (sok sci-fiben láttunk már hasonlót), másrészt attól, hogy egy kopasz kisfiút kitetoválnak és szerzetesruhába bújtatnak, még nem fogjuk elhinni róla, hogy misztikus erők birtokosa.

 

 

Zavaró szereplők, indokolatlan cselekedetek

 

Az Aangot játszó Noah Ringer ugyanis nem nagyon tudja elhitetni velünk, hogy kiválasztott: hiába végez ezerféle tai-chi mozdulatot, a mimikája valahogy rettenetesen zavaró. Nézői szemmel ugyanígy hibás választásnak tűnik a Zuko herceget játszó Dev Patel: amilyen nagyszerű volt a színész a Gettómilliomos riadt utcakölykeként, most épp annyira hiteltelen a kemény és állhatatos herceg szerepében.

 

A karakternek ráadásul a motivációját sem értjük igazán, nem találunk kerek választ arra, hogy miért is akar mindenáron megfelelni apjának, aki kitagadta és megégette. Logikátlan cselekedeteknek amúgy sincs híján a film: a tűz népe nagy hajókkal közlekedik (vagyis épp a vízen, ahol a legkevésbé tudja használni erejét), egy ostromkor a víz népe pedig megvárja, míg az ellenség partra száll, holott az óceánban simán el tudná süllyeszteni hajóit.

 

 

Mindent a szemnek

 

Persze efféle logikai bukfenceket minden átlagos akciófilmben találunk, a baj csak az, hogy Az utolsó léghajlítótól – az eredeti történet színvonala és a rendező személye okán – többet vártunk volna. Szó se róla, a látványvilág igazán rendben van, itt is érvényesül tehát a tucatfilmek jelmondata: mindent a szemnek, semmit az észnek.