A játék
Vajon mit szimbolizálnak a játékok egy gyerek életében? Miért tudnak annyira elmélyülni önmagukban, miközben játszanak?
A játék lényege a valóság aktív tükrözése. A gyermek a játékában a felnőtt emberek életét, munkáját, viszonyait tükrözi és utánozza a maga fejlődési sajátosságaival. A játékon keresztül próbálgatja, rögzíti és pontosítja az elsajátított ismereteit.
Ez nem ösztönös, hanem egy tudatos tevékenység, a gyerek átgondolja a felnőtt munkáját, a helyzetet, a viszonyokat, és mint mintamodellt, utánozza azokat. Egy gyerek addig játszik egy játékot, míg az érdekes, kielégítő és örömet szerez neki. Játék közben sokkal közvetlenebb viszonyba kerül az élettel.
A játékban minden elérhető, minden megvalósítható, minden lehetséges, és a gyerek mindent el tud játszani. Ellentétben a felnőtt általi munkavégzéstől, nem eredményre, teljesítményre törekszik, hanem maga a tevékenység folyamata köti le a figyelmét.
A játék önmagáért való, de emellett van egy nagyon fontos funkciója: az önfeledt játék belső feszültséget csökkent.
Segédeszköz a világ megismeréséhez
A játékban az eszközök szimbólummá válnak, így például a székből kisautó lesz, a seprűből táltos paripa. Ez a szimbólumtudat kissé eltávolítja a gyermeket a valóságtól, de egyben lehetőség is arra, hogy a valóságot a teljes egészében megélje.
A játék az élet, a világ, a társadalom és az erkölcs megismerésének legfőbb forrása. A képzelet segítségével a gyerek, a felnőttek legváltozatosabb tevékenységét képes eljátszani.
Játékon keresztül szociális kapcsolatban van velünk, és ez kitűnő alkalom arra, hogy pszichikus fejlettségi szintjének, sajátosságainak és korának megfelelően neveljük őt. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerek mintájává, példaképévé váljon a felnőtt, illetve tevékenysége, nemcsak objektíven, hanem szubjektíven is.
Mintegy három éves korban kezdődik el az a folyamat, hogy a gyerek a szülői minta szerint maga ellenőrzi és szabályozza saját tevékenységeit. Ez magában hordozza azt is, hogy megváltozik a gyerek felnőttekhez való viszonya is.
Kialakul bennük az önállóság, az önálló tevékenység iránti igény. Ez az önállóság a felnőttek életének és tevékenységének utánzására, átélésére készteti őket. Ilyenkor válik példaképpé a felnőtt, motiválva ezzel a gyereket, hogy a felfedezett világot meghódítsa, és részt vegyen a felnőttek életében, tevékenységeiben.
Így jutnak el a szerepjátékokhoz. Ilyenkor ugyanis a felnőtt szerepét ölti magára, eljátssza a felnőtt életét, tevékenységét, a többi emberrel való viszonyát. Hatalmas szerepet kap a gyerek szocializálódásában. A szerepjátékok megjelenésének és fejlődésének feltétele az ingergazdag környezet, amelyben a gyerek a valóságról érzelmileg színezett képzeteket, ismereteket szerezhet.
Nem kis szerepe van ebben a felnőttnek, aki irányítja, ösztönzi a gyereket. Ahhoz, hogy a gyerek egy szerepet el tudjon játszani, meg kell figyelnie a környezetét, a körülötte lévőket, és fel kell tudnia ismerni a felnőtt tevékenység lényegét. Nagyon sokat tudunk segíteni gyerekünknek az életben és a társadalomban történő eligazodásában, ha együtt játszunk vele, finoman irányítva, és megmagyarázva a helyzeteket.
A gyerek játékán keresztül azonban mi is sok információhoz jutunk arról, hogy ő hogyan viszonyul az élethez, önmagához, a családjához, szűkebb-tágabb környezetéhez. Nem véletlen, hogy a pszichológiában gyakran alkalmazzák terápiaként a játékot nem csak gyermekek esetében, hanem felnőtteknél is.
Mindig szakítsunk időt arra, hogy tudjunk gyermekünkkel játszani. Nincs az a mosatlan edény, vasalatlan ing, ami előrébb való lenne annál, hogy leüljünk vele játszani. Olyan játékokat válasszunk, melyek megfelelnek életkori sajátosságaiknak.
Nagyon sokféle, a gyerek különböző képességeit fejlesztő játékot lehet kapni, de ne feledjük, hogy a gyerekünknek a játék maga okoz örömet, az együttlét azzal, akit szeret, és jól érzi vele magát. Egy egyszerű kukucs játékot, vagy bújócskát is ugyanolyan lelkesedéssel és örömmel fogad, mint egy drága zenélős, csörgős, forgós csodát.
