Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát

Valóban hat ma ez a már nagyanyáinktól is hallott mondás? Van-e jótékony füllentés és mi számít hazugságnak? Megkérdeztünk néhány anyukát és apukát, ők mivel traktálják saját csemetéiket, aztán a gyerekpszichológust, hogy ezeknek mennyire van értelme. Gáspár Sári korábbi cikke az Apróságok c. rovatából. 

 
Most én a tisztességességtől, őszinteségtől védeném meg a gyerekeimet, mert a mai világban… (30 mp, mp3)

 

 

A gyerekek (szerencsére) még másképp gondolják. A tíz éves Petra véleménye szerint,…

A gyerekek aprókat csalnak, felnőtt korukra megjavulhatnak (2 perc, mp3)

 

Riport (részlet)

– A felnőttek, vagy a gyerekek csalnak-e inkább?
– A gyerekek csak az iskolában csalnak, csak ennyi a tudásuk. A felnőttek, meg összevissza csalnak a világon.
– Lehet kicsit, meg nagyot csalni?
– Ha a felnőtt csal az nagyon nagy csalás igazából. A gyerekek meg kicsit szoktak, csak odales a szomszédjára.
– A csaló gyerekekből lesznek a csaló felnőttek?
– Később magától alakulhat. Megjavulhat, és felnőttre lehet tisztességes, becsületes ember. Igazából csak azokat lehet rávenni a csalásra, akik ezt már nagyon megszokták.
– Ha a felnőttek többsége –szerinted- tisztességes, és a gyerekek csak kicsit puskáznak, kikből válik csaló?
– Akiknek csalni kell, akik megszokták.
– Ki él könnyebben?
– A tisztességes, becsületes emberek

 

 

Ártalmatlan hazugságok

“Azt mondta a Márió, hogy a spenótot
És a répafőzeléket kimondottan szereti,
Csak azért nem eszi meg őket,
Mert olyan nagyra nő, hogy ha
Lefelé néz, elszédül.
A Máriónak, tudod, sok mindenben igaza van.”

(Kiss Ottó: Csillagszedő Márió)

 

Legyél Tigris! – mondja kórusban nagyapjának a három és fél éves Samu, és Eszter, és hozzák az álarcot, és nem unják a játékot,… „mi igaziból félünk, menekülünk, a Tigris elől.”- sikongatják.
Varázsolj! –ahogy szoktál- (mindig ugyan úgy: ha elmondják a megfelelő varázsigét, és finom simogatás után ráfújnak a kezemre, valamilyen apróság terem benne), – kérnek engem.
Míg a nyolc éves nagyfiú azt kérdezi, hogy csinálod? A húga a négy évesek teljes hitével mormolja a bevált „csiribí-csiribát”, ha kíván valamit.
Néha sikerül, mint a Mamutban, ahol fél óráig állt a szökőkút előtt és hatalmas köröket rajzolt a kezével, miközben mondta a szökőkútnak, hogy „csiribí-csiribá, menj magasabbra!” És mikor (minden harmadikra) a víz valóban felszökött a magasba, diadalmasan közölte – látod, én is tudok varázsolni!!!
A bátyja ezt „Te nem vagy tündér” felkiáltással vonta kétségbe. (igaz, ő már a Mikulásban is kételkedett, de csak egy kicsit.

„Tündér, Mikulás, vagy a Mami ?… Jobban. Örülnék, ha kiderülne tényleg a Télapó pottyanja bele az ajándékot a csizmánkba (6.50mp, mp3)

Szóval, szerintem rendben van, hogy a mesevilág a mindennapjainkban keveredik a valósággal.
De kérdés: hol a határ a valóság a mese, és a füllentés között?
Mi a véleménye(d)?

 

 

 

Találtam ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy érdekes cikket. Idemásolom.

 

Apró hazugságok
Egy átlagos szülő háromezerszer füllent a gyerekének, amíg az nyolc éves lesz – állítja egy walesi honlap, saját felmérésére hivatkozva. Az apró hazugságok között a Mikulással kapcsolatos kijelentések viszik a pálmát, de a spenót izomnövelő hatásáról, vagy a túlzott folyadékfogyasztás békanövelő képességéről szóló csúsztatás is előkelő helyen végzett a top 10-ben. Ráadásul ezek generációkon keresztül öröklődnek, hiszen a kegyes hazugságok többségét a szülők saját szüleiktől hallották.

Magyarországon ugyan nem készült hasonló kutatás, de valószínűleg nincs olyan gyerek, akit ne akartak volna a szülei átejteni olykor-olykor: akár azért, hogy eltitkoljanak valamilyen fájó dolgot, vagy azért, hogy rávegyék arra, ami az érdekét, egészségét szolgálja, vagy egyszerűen csak azért, hogy varázslatosabbá, szebbé tegyék az életét.

Hazugság és hazugság között azonban óriási különbség van: bizonyos dolgok ugyanis valóban a szép gyerekkort szolgálják, míg a klasszikus füllentések egy része kifejezetten ártalmas is lehet. Megkérdeztünk néhány anyukát és apukát, ők mivel traktálják saját csemetéiket, aztán a gyerekpszichológust, hogy ezeknek mennyire van értelme.

 

 

Mikulás, Jézuska és a Nyúl
Az általunk megkérdezettek közül nem volt olyan szülő, aki ne mesélt volna a gyerekének a Mikulásról, a Jézuskáról, vagy a húsvéti nyusziról. A miértre a leggyakoribb válasz, hogy ezt így tanulta a szüleitől, így követeli a hagyomány, de sokak szerint ezek a mesék a gyerekkorhoz tartoznak. Ezért többen igyekeztek varázslatokkal is alátámasztani a legendát: Egy apuka arról mesélt, hogy a felettük lakó ablakából félig kilógva, egy seprűvel kopogtatott az ötödik emeleti gyerekszoba ablakán; egy másik papához pedig rendőrt hívtak, amikor saját háztetőjére próbált felmászni, hogy teljes legyen az illúzió.

De a gyerekek se restek, szeretnék próbára tenni az ilyen meséket – több családban készítenek a kiskorúak olyan csapdákat, amelyek felébresztik őket, ha beléjük botlik az éj leple alatt lopakodó Mikulás. Az ötletes télapófogó-szerkezetek nem egy szülőnek okoztak már kisebb-nagyobb sérüléseket.

“Nekem a bokám ficamodott ki, amikor az ajándékokat próbáltam a csizmákba rejteni” – mesélte egy anyuka. “A gyerekeim ugyanis teljesen aláaknázták a szobát: volt ott kifeszített kötélre szerelt csengő, a sötétben szinte észrevétlen sípoló gumijáték, és pont az ablak alá rakott kockavár – amikor véletlenül ledöntöttem kiment a bokám. Majd, amikor némán jajgatva – hiszen a küldetést nesztelenül kell teljesítni – fél lábon ugráltam, ráhágtam egy alattomos Lego csapdára.”

Az, hogy a gyerekek ilyen formában igyekeznek leleplezni a szülőt, azt bizonyítja, hogy hiszik is, meg nem is a mesét.

Dr. Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus szerint inkább az utóbbi a jellemző: vagyis a srácok nagyon hamar rájönnek, hogy ez nem igaz. “De ezeket én nem tartom hazugságnak, inkább mesének. A mesékre, pedig általában a kettős tudat jellemző, vagyis az, hogy igaz is meg nem is. A gyerekek viszont el is akarják hinni a meséket, mert a katarzis ott van a végén, és a nagy izgalom a végén jóra fordul.”

 

A legnépszerűbb walesi szülői csúsztatások:
A Mikulás csak a jó gyerekekhez jön. (84 százalék)
A Mikulás csak az olyan gyerekeket látogatja meg, akik elmennek aludni. (81 százalék)
Ha túl közel ülsz a tévéhez, négyzet alakúak lesznek a szemeid. (60 százalék)
A spenóttól erős leszel. (48 százalék)
Ne bandzsíts, mert úgy marad a szemed. (39 százalék)
Almafa nő a hasadban, ha megeszed az almamagot. (27 százalék)
Ha túl sokat iszol, béka nő a hasadban! (25 százalék)
Ha káromkodsz, elvisz a rendőr! (20 százalék)

 

Popej nyomában
“Edd meg a spenótot, hogy erős legyél!” – nem csak a walesi szülők etetik a főzelék mellett ezzel, az erősen tudománytalan megállapítással a gyereket. A magyar szülők, annak érdekében, hogy a csemete egészségesen táplálkozzon, gyakran hivatkoznak arra is, hogy a sárgarépa segít meg tanulni fütyülni.

“Sokkal egyszerűbb azt állítani, hogy erős, szép, és okos lesz, ha megeszi az ebédet, mint elmagyarázni, hogy a spenót vastartalmára szüksége van a fejlődéshez, vagy, hogy a hal-rudacska omega-3 tartalma nélkülözhetetlen a gyerek-szervezetnek” – mondja az egyik anyuka.

Persze a gyerek itt is hamar leleplezi a turpisságot. “Nálunk a fiam, miután becsületesen, az utolsó kanálig megette a spenótot, felpattant az asztal mellől és megpróbálta megemelni a hűtőszekrényt. Persze nem sikerült, amitől szörnyen elkeseredett, egy órán keresztül szavát se lehetett venni” – meséli egy papa, aki azt is bevallja: onnantól fogva igyekezett elkerülni az ilyen vicces csúsztatásokat.

Rosszabb a helyezet, ha azt akarjuk elérni, hogy valamit ne csináljon a gyerek, ezért hazudunk neki. Ilyenkor ugyanis annyira megijeszthetjük őt, ami már káros is lehet.

“Nekem egyszer azt mondták gyerekkoromban, hogy ne egyem meg az almacsutkát, mert az almamag ki fog hajtani a hasamban, és fa lesz belőle. Aztán egyszer véletlenül lenyeltem egy almamagot, és három napig nem aludtam a félelemtől, mert biztos voltam abban, hogy a fa hamarosan akkora lesz, hogy átlyukasztja a hasam” – idézte fel a gyerekkori traumáját egy anyuka.

Alpár Zsuzsa szerint az effajta tukmálás nem feltétlenül hasznos. “Ez az egész nem más, mint szülői rigolya. Azok a gyerekek is egész szépen felnőnek, akiket a szüleik nem etetnek akaratuk ellenére sem spenóttal, sem butaságokkal. Ha pedig ijesztgetik a gyereket – akár azzal, hogy almafa, akár azzal hogy béka nő a hasában, ami teljes nonszensz – akkor a hazugság tényleg ártalmas. Ilyenkor a szülő nem lát tovább az orránál: nem gondol bele, hogy milyen félelmeket, milyen szorongásokat gerjeszt a nevelő szándékú mondatokkal.”

 

 

Elvisz a zsákos bácsi!
Nevelési elveinknek igyekszünk nyomatékot adni az olyan kijelentésekkel, hogy “ha rosszalkodsz, elvisz a zsákos bácsi”, vagy ha nem fogadsz szót, börtönbe zár a rendőr”, esetleg, hogy “a hazug gyereknek megnő a fülé és az orra”. Ráadásul a gyerekek hajlamosak továbbadni ezeket a fenyegetéseket, még jobban megijeszteni egymást.

“A fiam azzal jött haza az oviból, hogy neki most már biztosan le fog száradni a keze és olyan lesz, mint a csontváz” – mesélte az egyik anyuka. “Kiderült, hogy az egyik csoporttársa továbbadta azt a szülői intelmet, ami szerint, aki túrja az orrát, azzal ez történik. Hosszú időbe telt, amíg megnyugtattam, hogy ez butaság.”

A szakember szerint ezek a kijelentések már minősített esetei a szülői ostobaságnak, hiszen életre szóló félelmeket lehet elültetni az apróságokban.

“Minden ilyen hazugság, amikor a szülő az egyszerűség kedvéért tovább erősíti a gyerek félelmeit, rettenetesen káros. A gyerek alapvetően tele van szorongással, hiszen az ismeretlenbe nő bele, és sokkal lassabban szerez tudást és tapasztalatot a realitásról. Addig viszont permanensen a fantázia működik arról, hogy ha például meg kell verni az asztal sarkát, mert megütötte a fejét, akkor az asztal egy emberi tulajdonságokkal, gonoszsággal bíró tárgy, amitől félni lehet. A legrémesebb, és legnagyobb károkat okozó fenyegetés ebben a kategóriában a kasztrációs félelemkeltés: vagyis amikor azzal riogatnak egy kisfiút, hogy leszárad a fütyije, ha nem pisil, vagy levágják, ha játszik vele.”

 

 

Féleleműző mesék
Hasonló a helyzet akkor, amikor valamilyen fájó dolgot akarunk elfogadtatni a csemetével, leggyakrabban azt, hogy valaki meghalt. “Amikor a nagypapám meghalt, a szüleim azt mesélték, hogy elutazott a Jóistenhez, és nem jön vissza. Nem lettem tőle kevésbé szomorú, viszont sokáig lestem a pályaudvaron, hogy honnan indulhat az a vonat, ami engem is odavisz.”

A pszichológus szerint, aki a hite szerint azt magyarázza a gyereknek, hogy a nagyi a mennyországba került, ahol jó neki, azzal nincsen semmi baj.

“Lehet ilyenkor azt is tanácsolni, hogyha nagyon hiányzik, akkor gondolj rá erősen, és úgy magadban beszélgethetsz vele. Azzal zsarolni viszont káros, hogy a ‘hogy a nagyi figyel téged, és szomorú lesz, ha rosszalkodsz’, ahogy káros minden olyan hazugság is, ami azt veszi el gyerektől, hogy lehet szomorkodni, elsiratni, és meg lehet gyászolni a nagyit. A gyászra szükség van, már gyerekkorban is”

De a szeretett állat elvesztését is sztaniolba csomagolva próbáljuk beadni a gyereknek: egy apuka arról mesélt, hogyan adagolták a szülei, hogy Cucika, a kedvenc papagája nincs többé.

“Azt mesélték, hogy beköltözött az állatkertbe, ahol az öreg madarak laknak és ott már nagyon jó lesz neki. Természetesen nehezen nyugodtam bele, egyfolytában azért nyúztam a szüleim, hogy menjünk és látogassuk meg.”

A gyerek nem csak a meggondolatlan szülői füllentéstől, fenyegetéstől képes halálra rémülni, de saját fantáziájában is feltűnhetnek időnként rettenetes dolgok. Nemzetiségtől függetlenül sok gyerekágy alatt laknak szörnyek, sok kertben lapulnak gonosz dolgok, és még a Rottenbiller utcában is feltűnhet a krokodil. Ilyenkor aztán jönnek a jól bevált trükkök, a mondókák, szertartások, szörnyűző mesék, csak, hogy megnyugodjon.

Alpár Zsuzsa szerint itt is az őszinteség a célravezetőbb. “Ha a félelem előzésére hazugságot használok, akkor körpecsétes igazolást adok a félelme jogosságáról. Az ilyen félelmeknél az erőre, a szülői bátorságra kell hivatkozni. Ha a jön a krokodil a Rottenbiller utcában – az egyik kis páciensemnek volt ez a félelme – akkor azt kell mondani, hogy ha jön, akkor majd apa elkergeti.”

 

Gáspár Sári műsorát a Gubancainkat a Rádió Bézs műsorán hallgathatjátok meg, minden csütörtökön 13-14 óráig.