Hétvége – loholás vagy lázas “semmittevés”?

Általában félünk az unalomtól, pedig az esetek többségében azért gondoljuk, hogy gyerekünk unatkozik, mert mi magunk szoktatjuk arra kicsi korától, hogy folyamatosan programokkal látjuk el, szórakoztatjuk, ahelyett, hogy békén hagynánk.
A programok nélküli – együtt töltött- idő is értékes vagy nem? Gáspár Sarolta korábbi cikke ma is aktuális. 

 

 

Program mindenáron?

Loholunk a gyerekekkel, szüli napi zsúrra, koncertekre, kirakodóvásárba, játszóházba, Múzeumba, jégpályára, bábszínházba,  – gyakran ilyen programokkal telik el az egész hétvége. Tudom ez sokkal jobb, mint ha a bevásárló központba járnának bámészkodni, vagy az utcán csellengenének a gyerekek minden cél nélkül.

Lehet sok szülőnek az a gondja, hogy semmilyen programra nem tudja (akarja) elvinni a gyerekét, de az apróságok estében a legtöbben a „le ne maradjon az én kisfiam –lányom valamiről” – igyekeznek „mindent megadni”, egyik eseményről a másikra vinni a gyerekeket.

Program program hátán, hiszen így fejlődik a gyerek egyénisége, ettől lesz okosabb, ügyesebb, sikeresebb.
Csakhogy – ahogy mondani szokás -, a jóból is megárt a sok, arról nem beszélve, hogy a szülő nem a gyerek szórakoztatására van kitalálva.
Mi elől futunk, hova tartunk?
Sokszor hallani, – főleg mamáktól – , hogy “ha otthon vagyunk, csak unatkozik a gyerek” Szinte menekülünk otthonról, – nehogy a gyerek unatkozzon, mert az elviselhetetlen – mármint nekünk, felnőtteknek.

Általában félünk az unalomtól, pedig az esetek többségében azért gondoljuk, hogy gyerekünk unatkozik, mert mi magunk szoktatjuk arra kicsi korától, hogy folyamatosan programokkal látjuk el, szórakoztatjuk. Nem adunk neki időt. Mire?

 

 

Hasznos semmittevés

Hétközben mennyit vagyunk együtt -feladat nélkül- gyerekeinkkel?
Reggel kapkodva indulás az oviba, suliba, délután ki megy értük és viszi a kicsit úszni a nagyot karatéra, Apa ma se ér haza a fürdetésre,….ismerős hétköznapi helyzet?
Pedig a hét végén, lehet(ne) tovább aludni, Anya, Apa mellé bújni az ágyba, együtt reggelizni, beszélgetni, játszani, vagy „csak úgy” semmit tenni.
A kisgyerekek (is) nagyon értékelik ezeket az alkalmakat, ha érzik, hogy valóban figyelünk rájuk.
Persze ha szombaton és vasárnap rendszeresen a házimunka, a munkahelyről hazahozott feladatok várnak ránk, egyszerűbb a „menekülés otthonról” valamilyen programba.
Ezek lehetnek nagyon hasznos, valódi élményt nyújtó programok, de ha rendszeresen ilyesmivel telik el az egész hétvége, az megfosztja a gyereket a látszólag felesleges mélázás, eseménytelen időtöltés, a „hasznos semmittevés” örömétől.

 

 

Ilyenkor a kisgyerek az egész heti társas foglalkozásokat, az óvodai, iskolai órákat piheni ki – lazít. Élvezi a semmittevést, azt, hogy nem kap feladatokat, nincsenek szabályok, szigorú napirend, órarend, közlekedési stressz. Van ideje „csak úgy lenni”.
A gyerekek életében és személyiségük fejlődésében a fantáziáknak és az álmodozásnak óriási szerepe van. Az ehhez szükséges időt többnyire akkor teremti meg magának, amikor -látszólag haszontalanul- éppen bambul, lustálkodik, szöszmötöl, vagy látványosan nem csinál semmit.

Ha tudjuk, elfogadjuk, hogy nagyon is szükségesek, és értékesek ezek a „semmit tevések”.
Ezek lehetnek a legértékesebb órái a hétnek – ha hagyunk rá időt.
Ha a gyerekeket minden hétvégén elvisszük valahova “szórakozni”: akkor túlbecsüljük a szabadidő-iparág jelentőségét és lebecsüljük saját fontosságunkat.

A mi feladatunk választani a számtalan lehetőségből, mienk a döntés felelőssége a nevelésben, a gyerekeink meg értékelik majd – saját választásaikkal.

 

Gáspár Sarolta új műsorát a Gubancainkat, minden csütörtökön  13-14 óra között a Rádió Bézsben hallgathatják meg.