Kemény Henrik, 1925-2011

Egy legenda távozott ma, egy ősi színházi műfaj, a bábjáték legnagyobb magyar alakja: Kemény Henrik 87 éves korában meghalt.

Személyében a 19. századi vásári mutatványosok egyenesági leszármazottját csodáltuk, gyerekkorában, családi hagyományt követve sajátította el a mesterséget. Apja és nagyapja bejárta az országot műsoraival, cirkuszt alapítottak és állandó színházzal is kísérleteztek. Korán rátaláltak kedves bábjaikra, Paprika Jancsira, Vitéz Lászlóra, melyek a középkori Európa népi színjátszásának mindenütt ismert figurái – verekedősek, nagyhangúak, de humorosak, jólelkűek és igazságosak. Ezért aztán mindig és mindenütt népszerűek, hiszen az ilyen karakterek nem ismernek sem korlátokat, sem országhatárokat.

Kemény Henriknek azonban sok más, immár halhatatlan bábhőst köszönhet a magyar bábművészet és a „plebejus“ kultúra: ő alkotta Hakapeszi Makit, Süsüt a sárkányt, Furfangos Frigyest, Gyufa Gyurit, Sakk Matyit – és nemcsak a „személyiséget“, hanem magát a kézműves bábot is.

Tevékenységét számos díjjal ismerték el, az utóbbi néhány évben Köztársasági Érdemrend Kis- és Középkeresztjét (1995), Kiváló művészi (2002), Kossuth- (2005), és Prima Primissima díjat (2008) vehetett át. Az igazi elismerés alighanem az lehetett számára, amikor belépett a bábparaván mögé, és megszólalt Vitéz László érces hangján: Szervusztok Pajtikák! – mire a több száz gyerek kórusban üdvözölte a bábot és a neki lelket adó művészt.

Még az elmúlt hónapokban is fellépett, nem csekély fizikai erőnlétet kívánó műsoraiban.

Azt reméltük száz évig él…