A köznevelési törvény értelmében a 2017/2018-as tanévtől kezdődően minden 3 évét betöltött gyermeknek kötelező logopédiai szűrésen kell részt vennie. Miért volt szükség az 5 éves kori alapvizsgálat mellett a 3 éves kori szűrést is bevezetni? Mi a szülő legfontosabb teendője ezzel kapcsolatban? Ványi Ágnes a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetségének (MLSZSZ) főtitkára segít összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat!

Hogyan érinti a jogszabályváltozás az óvodás korú gyerekeket és a szüleiket? Mi változott?

A jogszabályi változás előtt az óvodás gyermekeket kötelezően csak 5 éves korban vizsgálták meg a logopédusok egy úgynevezett alapvizsgálat realizálásával, amely feltárta, hogy az óvoda utolsó évében milyen jellegű logopédiai terápiára van szüksége adott esetben egy kisgyereknek. Ha a terápia és a gyermek spontán fejlődése az óvodai és a családi ráhatásokkal sikeres volt, akkor jöhetett az iskola. Sok esetben azonban még egy plusz év óvoda várt a gyermekre, hogy az iskolaérettséget elérje. – Néhány gyermeknél az volt a tapasztalat, hogy az elmaradás oly mérvű, amit 1-2 terápiás év nehezebben old meg. Szükségesnek látszott tehát a korai nyelvi fejlesztés érdekében a logopédia és a gyermek találkozását korábbra tenni – kezdi a jogszabály változás okát Ványi Ágnes az MLSZSZ főtitkára.

– A logopédiai tevékenység intézményes bevezetésekor, azaz a ’70-’80-’90-es években egyébként rendszeresen foglalkoztak a logopédusok a kiscsoportos gyermekekkel is. Ám ez a tendencia főleg az ezredfordulóra átalakult, és az óvodába járó gyermekek általában csak nagycsoportos korukban kerülhettek logopédushoz. Ez a szisztéma változott most meg, hiszen gyakorlatilag az óvodába lépés pillanatában már szűrjük a gyermekeket – teszi hozzá.

– A szülőnek bizony van teendője. A 3 éves korban bevezetésre kerülő szűrésnek tulajdonképpen ő lesz a főszereplője, hiszen ő az, aki a leginkább ismeri gyermekét. A logopédusok az óvodák segítségével keresik meg a családokat, és egy kérdőív kitöltésére kérik őket. A szülői kérdőív adatait aztán kiértékelik, és a rostán fennakadó gyermekekre pontosabb, részletesebb logopédiai vizsgálat vár – mondja a logopédiai szakember.

Mit vizsgál és mit nem az új logopédiai szűrés?

– Elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a gyermek beszéde tartalmi tekintetben megfelel-e a kora szintjén elvárhatónak. Ebben az életszakaszban nem igazán a beszéd formai hibáit vesszük górcső alá.

Az a tapasztalat, hogy a beszéd formai torzulatai, illetve a hangok helyettesítésében megmutatkozó hibák kevésbé zavarják meg egy-egy gyermek iskolai pályafutását. Az már annál inkább, ha a beszéd tartalmi, nyelvi tekintetben marad alul: ha egy gyermek kevés szót használ, ha a szavak jelentésében nem biztos, ha a nyelv szerkezetének használata nehezített. És persze, ha mindezek talaján rosszul érti meg a beszédet… Az ilyen esetekben gyakorta fordul elő az olvasás-írás tanulásában jelentkező zavar, amely fennmaradása esetén súlyosan nehezíti meg a gyermek intellektusának megfelelő iskolai teljesítést magyarázza Ványi Ágnes.

Miért kellett 5-ről 3 éves életkorra előre hozni a logopédiai szűrést?

– Arra számítunk, hogy a korai életszakaszban feltárt nyelvi elmaradások logopédiai terápiával, a szeretetteljes óvodai- és a családi környezet nyelvi közeggé formálásával sok esetben lényeges fejlődést eredményezve teszik lehetővé a 6-7 éves kori sikeres iskolakezdést.

Persze vannak esetek, amikor a nyelvi zavar olyan agyi működési diszharmóniákra épül, amelyek a gyermek egyéb pszichés funkcióit ugyan nem érintik, de az írásbeliség kialakulásában komoly zavarokat idéznek elő. Ilyen esetekben, bár az írásbeliség elsajátítása nem lesz problémamentes, az óvodai nevelés teljes spektrumán végighúzódó logopédiai és egyéb kiegészítő terápiák hatására mégis magasabb szintre tudnak kerülni a gyerekek – mondja a logopédus.

Hova vezet az óvodáskorban fel nem ismert nyelvi zavar?

A kezeletlen nyelvi zavar, ha nem párosul extrém magas intelligenciával, szinte bizonyosan torkollik bele az olvasás/írás megtanulásának nehézségeibe, a valamilyen fokú olvasás-írászavarba, súlyosabb esetben a diszlexiába/diszgráfiába. És ha a saját olvasás nem lehet az ismeretszerzés eszköze, nagy bajba kerülhet a gyermek, vele együtt az egész család. Kialakul a generális tanulási zavar, mely súlyosan nehezíti meg a gyermekek egész iskolai létezését.  A rossz jegyek, a sikertelenség miatt egyre többet szoronganak, a szorongást pedig ki-ki a maga személyiségstruktúrájának függvényében vezeti bele pszichés zavarokba. Van, aki szegregálódik, van, aki hangoskodásba, bohóckodásba menekül, másoknak neurotikus tünetei lesznek, például tic, éjszakai felriadások.

Hogyan segíthetünk a 3-5 éves korban felismert nyelvi zavarokon?

– A szakemberek birtokolják azt a terápiás tudást, amelynek bevetésével hosszú idő alatt, sok energia mozgósításával oldhatják a gyermekek nyelvvel szemben mutatott „ellenállását”. Azonban, mivel a logopédia is pedagógiai szakterület, valós, értékelhető fejlődés csak akkor következik be, ha a család és a gyermeket körülvevő intézményes rendszerek megsegítik a terápiát – hívja fel a figyelmet a szövetség főtitkára.

– Ebben a munkában természetesen a logopédus terapeuta az iránymutató. A gyermek számára a saját állapotának megfelelő otthoni, illetve intézményes háttértámogatást kéri, és én csak javasolni tudom, hogy a logopédus által vezetett home-tréninget pontosan tartsa be a család. A gyakorlást ugyan soha nem szabad a terrorig fokozni, de a jókedvben, szeretetben végzett együttes, játékos feladatvégzéseknek nagy az eredményessége, és gyakorta szülő-gyemek viszonyt javító hatása is észlelhető.

Nem állapotspecifikus az a jó tanács, amelyet minden logopédus minden szülőnek minden gyermek esetében mindenkor elmond: sokat mesélni és még többet beszélgetni! Higgyék el a kedves szülők, hogy a mesének és a beszélgetéseknek varázsereje van – fejti ki Ványi Ágnes.

Szakértő:Ványi Ágnes, Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége