Fel

Sport és tanulás: kölcsönös katalizátorok

sport

Sport és tanulás: kölcsönös katalizátorok

Ha megkérdezném a szülőket, hogy véleményük szerint melyik a fontosabb, a tanulás vagy a sport, véleményem szerint egyértelműen a tanulást választaná a többség. Hozzáteszem ez csak az én véleményem és az én gyermekkori tapasztalatom. Egy pillanatig sem vonom kétségbe a tanulás fontosságát. Sőt! Talán csak egy gond van ezzel. Mégpedig az, hogy mit tanuljanak?

Míg a sport szemszögéből van alkati, genetikai és még sok más egyéb különbség egyének között, ami alapján kiválaszthatják a számukra megfelelő sportágat, addig az oktatásban ez a fajta átgondoltság nem jellemző. Míg egy magas növésű, szikár kisfiú soha nem lesz eredményes tornász, addig egy ábrándozó, művészlelkű kislányból simán lehet könyvelő vagy fuvarszervező. Más kérdés, hogy mennyire lesz hatékony és mennyire fogja szeretni a munkáját. Természetesen nem szeretném megbántani e szakmák gyakorlóit, de a belülről fakadó kreativitás kiéléséhez más típusú hivatások jobban illenének. Tehát míg a sportban viszonylag hatékonyan működik a kiválasztási rendszer és nem csak azt mondjuk, hogy sportolj, hanem megpróbáljuk kiválasztani számára a legmegfelelőbb sportágat, addig az oktatási kérdéseket lezárjuk azzal, hogy mindegy mit csak tanuljon. Vagy legalább is olyan szakmát válasszon, amivel később sokat lehet keresni.

Ugyebár a gyerkőcöket legtöbbször azzal próbálják rávenni a tanulásra, hogy a kedvenc tevékenységüktől, lehet az épp bármilyen sportág is, való eltiltással fenyegetik. Így sajnos a tanulás lesz az a rossz, ami megakadályozza, vagy legalábbis feltételhez köti a srácokat abban, hogy azt tegyék amihez igazán kedvük lenne. Ezek után kár azon csodálkozni, hogy a gyerekek enyhén szólva is nem fogják szeretni a tanulást.

Alapvetően miért is fontosabb a tanulás gyerekkorban, mint bármi más tevékenység? Véleményem szerint azért, mert vannak a klasszikus szakmák, amelyek viszonylag biztos megélhetést biztosítanak az elsajátítóik számára. És minél magasabb végzettséget ér el valaki, annál nagyobb anyagi megbecsülésben részesülhet majd, elvileg. Ez egyfajta biztonsági játék és a legtöbb ember így is cselekszik.

 De tényleg csak ezért érné meg tanulni?

Sajnos én is úgy nőttem fel, hogy az iskola és a tanulás sem tartozott a legkedveltebb dolgok közé. Édesanyám azt mondta, hogy ha nem fogunk jól tanulni az öcsémmel, elbúcsúzhatunk a sporttól. Tanultunk is ám rendesen és mellette minden este mentünk vízilabda ezdésekre. Később ez kibővült az iskolakezdés előtti edzésekkel és nekem még heti két kosárlabda tréning is hozzájött. Most visszagondolva nem is tudom, hogy sikerült ezt megoldanom. Azóta főiskolai és egyetemi végzettséget is szereztem és jelenleg phd hallgató vagyok. Tehát a tanulást nagyon-nagyon fontosnak tartom. A tanulás egyfajta mentális edzés. Ugyanúgy, mint a sportban: ha nem gyakorolok, akkor hiába várják el tőlem mások – vagy várom el én saját magamtól a kiemelkedő eredményeket -, nincs alapja az elvárásaimnak. A sikereket szisztematikus és megfelelő mennyiségű munkaórával lehet elérni.

Nem véletlen a mondás: „ép testben, ép lélek”. Ez természetesen fordítva is igaz. Tehát ahhoz, hogy minnél fittebbek legyünk, a testünk mellett az elménket is edzenünk kell. Csak, hogy egy példát említsek. A csapatsportok jellemzően egyben kombinatív játékok is. Vagyis nem csak azon múlik a siker, hogy ki a gyorsabb és erősebb, hanem, hogy kinek milyen a helyzetfelismerő képessége és a döntési gyorsasága. Ezt egy szintig kompenzálni lehet a fizikai edzésekkel, de a fejlődés ezen a téren is korlátozott. Itt lép be a képbe a mentális felkészültség. Ennél a pontnál megemlíthetnénk a különböző sportpszichológiai praktikákat, de maradjunk inkább csak az egyszerűbb agytornáknál. Logikusan végig gondolva: ha a fizikai edzés jobb fizikális teljesítményt tesz lehetővé, akkor valószínű, hogy a szellemi torna is komolyabb mentális képességekkel vértez fel minket. A szellemi torna lehet akár olvasás, tanulás vagy bármilyen más speciális felkészülés is. Az összetljesítményünket pedig a két eredő, vagyis a fizikai és a mentális teljesítőképességünk együttese határozza meg. Tehát aki szellemi munkát végez és mellette kellő mennyiségű testmozgástis beiktat, annak jobb lesz a teljesítőképessége, mint annak, aki nem sportol mellette. Az a sportoló, aki mentálisan is képzi magát, jobban ki tudja használni a fizikai teljesítőképességét, mint az, aki csak a fizikai edzőmunkában keresi a teljesítőképességének határait.

A fizikai és a szellemi tréningek nem csak egymásra vannak jótékony hatással, hanem egy általános fittséget is biztosítanak, amelynek az élet minden területén hasznát vehetjük. Növelhetjük teljesítőképességünket minden téren, erősíthetjük immunrendszerünket, új kapcsolatokat építhetünk és nem utolsó sorban késleltethetjük az öregedés fizikális és mentális jeleit. Természetesen nem kell mindenkinek olimpiai bajnokká vagy nobel díjas tudóssá válnia, hogy élvezni tudja a testi és a szellemi fittség minden örömét. Ezek már olyan szélsőségek, amelyekért sokszor emberfeletti teljesítményre van szükség. De ha csak jól szeretnénk magunkat érezni a bőrünkben, ahhoz elengedhetetlen, hogy megfelelően karban tartsuk a testünket és a lelkünket is.

„Akárki, aki abbahagyja a tanulást, öreg, legyen bár 20 vagy 80 éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.” (Henry Ford)

Gergely István

 

 

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *

 

Nincsenek hozzászólások

Komment hozzáadása