Tölts egy órát Boribonnal!

 

Ősszel, a hidegre forduló időjárás és a korai sötétedés érkeztével egyre gyakrabban hangzik el a kérdés a gyerekek szájából: anya, apa, mit csináljak? Az egyik legjobb válasz erre: társasozzunk! Azon túl, hogy az időt együtt tölti a család, egy jól megválasztott játék a kisgyerekek képességeit is fejlesztheti.

Szabályos játék

Komoly lépcsőfok egy apró ember életében, amikor már megérti a játékszabályokat, s képes alkalmazkodni hozzájuk. Ez az a pillanat, amikor végre ő is részt tud venni abban a társasjátékban, amire már régen vágyott. Különösen igaz ez, ha a játék főszereplője egy ismert kedvenc mesehős. Ennél már csak az a vonzóbb, ha a főszereplő maga a játékos. Persze minden esetben célszerű az életkornak megfelelő szabályokat alkalmazó játékokat választani, különben hamar grimbusz kerekedik.

 

Fejlődésben lévőknek

Kicsiknek (is) való társasjátékok terén ma már bőséges a választék, s számos olyan társas lelhető fel, melynek a vonzó grafikája mellett a logikája is alkalmazkodik a legkisebbekhez, akik esetleg még nem ismerik a számokat, a betűket. Például a dobókockán színeket találunk pöttyök helyett, vagy eleve nincs is dobókocka, és így tovább. A másik elengedhetetlen feltétel, hogy a játék anyaga bírja a strapát, elég erős legyen a táblája, hogy kibírja, ha esetleg négykézláb telepszik rá a játékos. E szempontokat szem előtt tartja 1995-ös alapítása óta az egyik legnagyobb magyar társasjáték fejlesztő kiadó, a Keller & Mayer. A „Játszva megismerjük…” sorozattal jelent meg a piacon, pár éve pedig olyan kedvenc mesehősök jelentek meg játékaiban, mint például Bogyó és Babóca. Az idei újdonságok főszereplői is régi kedvencei a gyerekeknek, mint például Boribon és Annipanni, Kippkopp, Rumini vagy éppen Kerekítő manó. A legújabb játékok közül kettőt is próbára tettünk egy hét éves tesztalannyal.

 

A nagy szamócavadászat

Marék Veronika méltán népszerű mesehőse Boribon, a játékmackó, s gazdája Annipanni. Kedves történeteik számos képeskönyvből ismerhetők, ám ebben a társasjátékban egy új kalanddal találkozhatunk: szamócát szednek. Már amennyiben sikerül megtalálni a gyümölcsökhöz vezető utat. A kétszemélyes társasban ugyanis ez a feladat – utacskát kell kialakítani a kacskaringós szakaszokat ábrázoló lapocskákkal a szamócabokorhoz. Dobókocka nincs, viszont kreativitást, s irányérzéket igényel a játék. Előnye, hogy egy-egy forduló nem tart hosszú ideig, így a legkisebbek türelme sem fogy el, mielőtt eredménye lenne a játéknak. Mókás helyzetek is adódhatnak, amikor a szamóca helyett a másik játékos utacskájához vezet az épülő ösvény. Ami viszont nem szól a játék mellett, hogy a Keller&Mayertől megszokott vastag játéktábla és játéklapok helyett ezúttal vékonyabb kartonpapírt használtak, így a táblát nem lehet igazán vízszintesre kiteríteni, s a gyűrődés lehetősége is fennáll.

Ami viszont tény: a hétéves tesztalany a játék befejezése után pár órával „titkon” saját maga elővette a játékot, s egyedül is nekilátott utakat építeni.

Játszva megismerjük… az órát

 

A kiadó „Játszva megismerjük…” sorozatának idei újdonsága a pontos idő meghatározására igyekszik megtanítani a gyerekeket. Pontosabban mondva: az óra megismerését tűzi ki célul: a különböző napi tevékenységek képeihez párosíthatja a délelőtti és délutáni időpontokat mutató óraszámlapokat. A mutatós játékóra segítségével, pedig maga állíthat be megadott óraállásokat. A játékot 5-7 éveseknek ajánlják, bár talán érdemesebb lett volna egy kicsivel magasabb korosztályt megcélozni, hiszen az óra megtanulása komoly feladat, például a törtek fogalmát is meg kell érteni. Nem véletlen, hogy az óra megismerése az iskolában is második osztályos tananyag. A másodikosok viszont már éppen kinőttek ebből a játék által célzott a korcsoportból, s így talán az is szerencsésebb lett volna, ha a játékkártyák képein nem az óvodához kötődő élethelyzetek szerepelnek: homokozó, délután alvás, és így tovább. Hétéves tesztalanyunk meglátása pontosan ugyanez volt. Persze az is igaz, hogy nem lehet elég korán kezdeni – de az óra esetében fennállhat, hogy otthon, a családban teljesíthetetlen feltételt jelent ez a játék az óvodás korú gyerekekkel szemben. Inkább tűnik alkalmazhatónak iskolai oktatási segédeszközként. Erre teljességgel alkalmassá teszi az is, hogy a játék anyaga kiváló: erős és tartós anyagból készült. Minden bizonnyal állja a sarat akkor is, ha egy teljes osztálynyi gyerek nyúzza, több éven át.

– nyp-