Hasznos-e az unatkozás?

 

Mit csináltál a nyáron? Hangzik a kérdés, s a gyerekek nagy része  elmeséli a nyarát, s persze hozzáteszi, hogy unatkoztam. A szülő kerek szemmel néz – vajon mit rontottam el, nem figyeltem eléggé rá? Itt szeretnék mindenkit megnyugtatni – senki nem rossz szülő, igenis kell az unatkozás, s valljuk be, mi is sokat unatkoztunk, mikor kicsik voltunk.

 

Unalom vagy játék?

Ha definíciót keresnénk rá, akkor talán úgy fogalmaznám meg:  unatkozás az az állapot, mikor a gyerekek nem csinálnak semmi hasznosat, s ide-oda dőlnek, nem találják a helyüket a lakásban, a világban. Mikor van ez? Őszintén? Például most a nyári szünetben. Hiszen valljuk be, hogy melyik szülőtársam ne látná a gyerekeit órákon át unatkozni, semmit tenni. De mit tegyünk mi? Egyáltalán kell-e tenni ellene valamit?

 

Napi 24 óra játék, folyamatos odafigyelés, készenlét?

Nem! S még egyszer határozottan, nem! Egyrészt azért, mert a sok irányított játék, rákényszerített társasjáték, álprogramok – nem őszinték, nem vezetnek sehova. Ha pedig jól megfigyeljük a gyerekeket – legyenek kicsik vagy nagyobbacskák – kis nyüglődés után önmaguk is feltalálják magukat. Kitalálnak játékokat, kreatívak lesznek, játszanak egy egyszerű dobozzal, háztartási dolgokkal, amit épp találnak. Vagy épp a kertben fára másznak, futkosnak, bogarat keresgélnek. S ez így van jól!

 

Hagyjuk-e unatkozni a gyerekeket?

Igen, még akkor is, ha mi már szenvedünk a látványától! Ha úgy osztjuk be a napjainkat, hogy délelőtt és délután is leülünk velük játszani, vagy épp valamit alkotni. S az az idő csak nekik van szentelve, nem telefonálunk közben, nem főzünk, nem beszélgetünk másokkal, akkor máris nagy lépést tettünk előre! Tehát nyugodt lelkiismerettel nézhetjük csemeténket, ha délután 3 és 5 óra között épp meg akar halni az unalomtól! Higgyétek el, egyáltalán nincs semmilyen gondja, s ne is hagyjuk magunkat zsarolni azokkal a mondatokkal – jaj de unatkozom, nem tudok mit csinálni, jaj legyen már vége…

 

Unatkozni jó?

Igen, nagyon is hasznos! Mindenkinek, még nekünk felnőtteknek is jól esik néha semmit sem csinálni. Csak úgy bámulni magunk elé, gondolkozni, lenni. Persze, ha már megtoldjuk ezt a pihenésre szánt időt tévénézéssel, vagy más elfoglaltsággal, akkor már nem beszélünk unatkozásról! Tehát a klasszikus unatkozás jó! Ilyenkor pihen a gyerekek agya, ilyenkor születnek a legjobb ötletek. Az unalom nagyon hasznos tud lenni, ez ihleti a kreativitást is.

 

Persze a ló másik oldalára sem jó, ha hagyjuk hogy átessenek oda a csemeték! Ha azt látjuk, hogy a sok unatkozás mellett semmi hasznosat nem csinálnak – nem játszanak, nem keresik kortársaikat, nem megy ki a levegőre, nem akar kimozdulni a házból – akkor fontos, ha egy kicsit utánanézzünk a dolgoknak. Beszélgessünk velük, vonjuk be a mi dolgainkba, adjunk nekik feladatokat!

 

AK