Család

Vajon szüksége van-e egy 8 éves gyermeknek az öltöztetésre? Esetleg más a helyzet, ha fellépésre készül, mint amikor a lefekvésre? Meddig igényli a törődést a gyermek – s meddig az anyuka? Bár lényegtelennek tűnhetnek, mégis fontos – akár egész életre kiható kérdések ezek.

Ha belépek egy osztályba, öt perc múlva „megérzem”, hogy ki az osztály hangadója – pedig meg se szólal. És az még hamarabb kiderül, ki a fekete bárány. Mint a virtuális játékokban, a valóságban is egy a cél: legyőzni, lehagyni a többieket. S hogy mi lesz a társakkal? Kit érdekel! Mintha figyelemből, együttérzésből, segítőkészségből egyre többen mentenék föl magukat.

Nem játékcégek hangzatos reklámszövegeiről szeretnék írni, hanem arról, miért is lehet fontos a gyerekeknek és a felnőtteknek a játék. Mert bár a játék, a játszás elsősorban a gyerekekhez kötődik, a felnőttek számára is tartogat lényeges elemeket a játék.

Miért van az, hogy az egyik gyerek hamar a társaság középpontja lesz, míg a másik, ha megszakad, se tud barátokat szerezni? A kiközösítést elszenvedő gyerek akár élete végéig is cipelheti e tüskéket, ezért mindenképpen figyelni kell a jelekre. De miből fakadhat ez az egész?

A túlzott elvárásokról nagyon sokat hallani mostanában. Sok a teher a gyerekek vállán. Szinte feldolgozhatatlanul sok a tananyag, és mindemellett csak akkor lehet sikeres a gyerek a későbbiekben, ha kellő számú különórán is részt vesz. Lehet ezt egyáltalán bírni? Biztosan agyonhajszolt és 25-30 éves korukra kiégett felnőttekre van szükség a jövőben?