12 dolog, amit feltétlen meg kell, hogy taníts a gyermekednek! – Gyorstalpaló az élet iskolájában
Gyermekként mindig jókat mosolyogtam azon a mondatokon, hogy „olyan hamar kirepülnek a srácok” vagy „de hiszen nem rég még kisbaba volt, most meg már kész felnőtt”. Azt hiszem, ez mindenkivel így van egészen addig a pontig, amíg anyaként meg nem tapasztalja, hogyan röpül az idő. Azonban van pár dolog, amit addig mindenféleképpen meg szeretnénk tanítani csemetéinknek…
A mai gyerkőcök egyre fiatalabban eljutnak oda, hogy a saját akaratuk, döntéseik szerint éljenek. Persze valamennyire lehet ezt késleltetni, illetve megpróbálhatunk a születéstől kezdve egy meghitt, harmonikus, bizalmas kapcsolatot kialakítani velük, és akkor talán nagyobb bizalommal fordulnak hozzánk, a későbbiekben is. Ezen a szülő-gyermek kötődésen keresztül pedig nagyon fontos, hogy megtanítsuk őket azokra az alapokra, amik a későbbiek során is az értékrendszerük (sz)épségét szogálják. Mi most megosztjuk veletek azt a néhány gondolatot, amit mindenképpen szeretnénk a saját gyermekeinknek átadni, mielőtt elérik a kamaszkort!
12 aranyszabály
- A pihenés, szórakozás nem mehet a kötelességek rovására. Kezdetben ezt kis dolgokon, otthoni feladatokon keresztül tudjuk átadni nekik: tanítsunk meg gyermekünket arra, hogy nem hagyhat félbe egy mosogatást például azért, hogy a haverokkal lógjon.
- Minden ember egy önálló, autonóm lény, szabad akarattal. Ez a lecke saját magunknak is szól: mind gyerkőcünknek, mind nekünk, szülőknek el kell fogadnunk a másik szabadságát és bizonyos döntéseit.
- Alakítsunk ki porontyainkban feltétlen bizalmat. kulcsfontosságú, hogy megértsék, hogy minden, amit teszünk, az ő érdeküket szolgálja, még akkor is, ha az adott pillanatban nagyon nehéz elfogadni azt. Ennek módja; a rengeteg beszélgetés és az ő véleményük meghallgatása, az se baj, ha olykor vitába torkollik a dolog.
- Az élet bármely területéről is legyen szó; a kemény munka, a kezdeményező készség és a kitartás viszi majd előre őt! Éreznie kell, hogy maga miatt csinálja, maga miatt tanul, a saját harmóniájának kialakításáért takarítja ki a szobáját… Igen, ezt elég nehéz megértetni főleg egy kamasszal, de szerintünk nem lehetetlen.
- Mindig legyen őszinte. Ez a hármas ponttal van összefüggésben: ha már kialakult a bizalom, tudni fogja, hogy bármikor fordulhat hozzánk segítségért, még akkor is, ha hülyeséget csinált és bajba jutott.
- „Madarat tolláról, embert barátjáról”: nem mindegy, milyen útitársakat választ maga mellé szemünk fénye. Egy normális értékítélettel rendelkező lurkó hasonlóakat fog bevonzani. Ismerd meg Te is a társaságot, kérdezz róluk sokat, és ha valamit helytelennek találsz, amit az egyik társa tett, finoman próbálj meg rávilágítani, de ne tiltsd el tőle!
- A család az első. Bátyként mindig védelmezze a húgait, és álljon ki a családja mellett.
- Higgyen valamiben. Sokan csak Istent tudják elképzelni lelki pásztorként, mi azonban nem vagyunk ennyire szigorúak: a lényeg az, hogy találja meg a saját hitét, higgyen saját magában, legyenek példaképei és persze választhatja akár az imát is.
- Legyen mindig udvarias. Ha kisfiad van; ő különösképpen (az apró fiúcskák gyakran bunkók, durvák a lányokkal, de ez természetes, meg kell nekik tanítani, hogy hogyan viselkedjenek), ha pedig kislányod; akkor is köszönjön illedelmesen mindenkinek és adja át a helyét az időseknek például.
- Élvezze és értékelje az életet. Persze kamaszként, le-felszáguldozó hormonokkal; a gyermek- és a felnőttkor határán ez baromira nehéz, de próbáljuk meg elmagyarázni, hogy azért születtünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk, és ez csak választás kérdése.
- Ebben a testben kell leélni az egész életünket; ezért vigyáznunk kell rá. Vonatkozik ez a gyors kajákra, a dohányzásra, vagy a manapság egyre divatosabb állandó tetkók felvarratására is (egyébként nem is értjük, melyik szülő egyezik bele, hogy 14-15 évesen tetováltasson a gyermeke… márpedig beleegyezés nélkül elvileg nem megy!?).
- Kérjen elnézést és tudjon megbocsájtani is: ebben feltétlen mutass példát a porontyaidnak! Ahhoz, hogy el tudja engedni a sérelmeit, meg, kell, hogy értse, hogy a másik mit miért tesz, így az empátia érzését is ki kell alakítanod benne.
Ti mit gondoltok: mi maradt még ki? Vagy milyen praktikus ötletetek van az egyes pontok megvalósítására