Nehéz sorsú családokat ajándékozott meg az egyik budapesti bevásárlóközpont az Aranyhal Mesefesztivál keretében. Az eseményen egy óriási kívánságfalra bárki felírhatta, hogy mire vágyik.
Az UNICEF Magyar Bizottságának Gyermekjólléti jelentése szerint Magyarországon minden második gyerek jól van. „Minden első” azonban nélkülöz valamilyen szempontból. Sokan közülük ritkán látnak az asztalon húst, vagy zöldséget. Sosem kapnak új ruhát. Nem mennek nyaralni, és elmaradnak a születésnapi zsúrok. A helyzet nem kezelhetetlen, de nem nyugodhatunk bele a jelenlegi helyzetbe, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy tovább romoljanak az eredmények!
Budapesten a XI. kerületben működik, immár öt éve a Szülők Háza. Egy hely, ahol a gyerekek felhőtlenül játszhatnak, egy hely, ahol a szülők válaszokat kaphatnak kérdéseikre, s egy hely, amelyet komoly szakmai kitüntetésben részesített az Európai Unió.
Gyerekbútorokat, felszereléseket, játékokat nyerhet gyermekbarát helyiség kialakításához az a családos közösség, amely vállalja, hogy azután Családháló.pontként működik. A pályázatot a csaladhalo.hu írta ki azzal a céllal, hogy a már jól bejáratott és olvasott családháló.hu weboldal kiléphessen a virtuális térből, s valóságos hálózattá váljon.
Halottak napjához közeledve minden családban előkerülnek a gyertyák, ilyenkor azokra gondolnak, akik már nincsenek velük, s a család tagjai együtt elmennek a temetőbe. De vajon hogyan lehet a halált, az elmúlást elmagyarázni a gyerekeknek? Sokszor mi szülők bonyolult magyarázatokba kezdünk, vagy épp nem is kezdünk bele, mert nem tudjuk hol és hogyan kezdjük el.
Dicséret és szidás a nevelés két karja. Ebben a kettős ölelésben érezheti magát biztonságban a gyerek. Minél fiatalabb, annál nagyobb szüksége van a dicséret és a szidás biztató- korlátozó irányítására. De hogy jön ide a póráz?!
Ki nem gondolta kamasz korában, hogy „én biztos nem leszek olyan szülő (felnőtt), mint a szüleim”?! Igaz, gyerekként fogalmunk sincs arról, hogy milyen a másik oldalon „szerepelni”.
Vajon szüksége van-e egy 8 éves gyermeknek az öltöztetésre? Esetleg más a helyzet, ha fellépésre készül, mint amikor a lefekvésre? Meddig igényli a törődést a gyermek – s meddig az anyuka? Bár lényegtelennek tűnhetnek, mégis fontos – akár egész életre kiható kérdések ezek.
Ha belépek egy osztályba, öt perc múlva „megérzem”, hogy ki az osztály hangadója – pedig meg se szólal. És az még hamarabb kiderül, ki a fekete bárány. Mint a virtuális játékokban, a valóságban is egy a cél: legyőzni, lehagyni a többieket. S hogy mi lesz a társakkal? Kit érdekel! Mintha figyelemből, együttérzésből, segítőkészségből egyre többen mentenék föl magukat.
Nem játékcégek hangzatos reklámszövegeiről szeretnék írni, hanem arról, miért is lehet fontos a gyerekeknek és a felnőtteknek a játék. Mert bár a játék, a játszás elsősorban a gyerekekhez kötődik, a felnőttek számára is tartogat lényeges elemeket a játék.