Mit lehet tanulni a bodobácstól?
Nemrég új kisállat érkezett hozzánk. Kedves, csendes, nem kell neki külön hely sem. S a legjobb benne az, hogy ingyen volt. No meg, az, hogy a lányom nagyon kedvelte. Az állatocska – egy egyszerű bodobács volt. Igen, mert őt is lehet szeretni, gondozni, tanulni tőle.
Mielőtt bárki is kiakadna, hogy gonosz állatkínzók vagyunk, megnyugtatok mindenkit, semmi baja nem lett a kis bodobácsnak, jól van és már valahol a kertben éli tovább életét!
Aki meg csodálkozna a kérdésfeltevésen, hogy mit lehet egy rovartól tanulni, annak elárulom most a nagy titkot.
Vigyázat, ha a szülők ki nem állhatják, vagy undorodnak, esetleg félnek a rovaroktól, akkor nekik egyáltalán nem ajánlom ezt a kísérletet!
De vágjunk is bele, vajon mit tanult a lányom ettől az egyszerű kis rovartóll?
Felelősség tudatot – Mielőtt megérkezett volna hozzánk, gondosan előkészítette a lakhelyét. Értsd ezalatt: kint a kertben egy ládában növényeket ültetett, elszáradt faágakat rakott bele, levelekkel díszítette ki.
A lakhely mellett egy kis utazó dobozt is készített, gyufás skatulyából, melybe szintén fűdarabokat, és még egy kis diót is tett, hogy nehogy éhezzen a kis „drága”.
Gondoskodást – Míg hazafelé utaztunk, – mert a bodobácsot az iskola kertjéből fogadtuk örökbe – állandóan figyelte, beszélt hozzá. Sőt még levegőztette, mondván, nehogy a kis dobozban megfulladjon. Így sokszor le-föl húzogatta az ablakot, s kicsit a levegőre tette a dobozt.
Odafigyelést – otthon minden dolgát félretéve játszott vele. Hagyta, hogy a kezén sétálgasson. Becézgette, beszélt hozzá. Még külön etette, majd gondosan visszazárta a dobozába.
Betekintés kapott a rovarok birodalmába – azaz egy kicsit meséltem neki a bodobácsról. Megtudta, hogy milyen fajta, hol szeret élni, miért szereti a meleg tavaszi napsütést, s hogy milyen fákon van igazán a lakhelye, s mivel táplálkozik.
Elengedést – Pár nappal később, mikor már úgy gondolta, hogy eleget éldegélt kis barátja a dobozban, elengedte a kinti világba. Elbúcsúzott tőle, s még pár napig arról beszélgettünk, hogy vajon hogyan éli életét az új lakhelyén. Talált –e barátokat? Igaz, mikor újra keresni kezdte, nem találta meg, de erre is volt szerencsére megoldása: biztos épp elment valahova.
AK
Mit tud a Wikipedia a bodobácsról?
Hivatalos neve verőköltő bodobács – Pyrrhocoris apterus – európai poloskafaj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok rokona, hanem a verőköltő poloskák családjának tagja.
E közismert kis rovar háta piros alapszínű, melyet jellegzetes fekete mintázat díszít, így például a félfedőkön egy-egy kör alakú folt díszlik. A félfedők alatt látszó potroh fekete, de pereme vörös, hasonlóan az előhátéhoz. A faj feje és alsó oldala fekete. Szárnyainak fejlettsége egyedtől függ. A kifejlett egyedek testhossza kb. 1 cm. A verőköltő poloskák jellegzetessége a pontszemek hiánya. Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagokat, illetve nem is csíp.
Tápláléka elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de szükség esetén megeszi a papsajtot, akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is.
A tavasz folyamán gyakran láthatóak párzás közben összetapadt bodobácsok, illetve nem ritkán a közvetlen közelükben számos fiatal egyed. A talajba és avarba rakott, fekete petékből kikelő, júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk jóval egyszerűbb az imágókénál.
A kifejlett verőköltő bodobács a talajba ásva telel át, majd a következő évben az 50-60 tojás lerakását követően elpusztul. Addig mályva- és hárstermések nedvtartalmát szívogatja hosszú szipókájával.
